4. Rész- mi történik velem?

Ajkaik zakatolva hagyták el egymást, s a varázslat is egyhamar megszűnt. Wren ijedten emelte Dianára tekintetét, s felcsendült mély, brit akcentusú hangja.

-          Ezt nem szabadott volna- mondta el mélyedve- mennem kell.

Se, szó se beszéd. Elment. A lány magába roskadva ült tétlenül, mint egy félbe vágott fadarab. A sírás kerülgette, egy könnycsepp és kigördülőben volt, mikor kihúzta magát, s illedelmesen felállt, leakasztotta varrt bézs színű kabátját, egy koromfekete magas sarkút húzott fel kecses lábaira, s elhagyhatatlan volt a fekete Chanel táska. Kilépett a ház ajtaján, s utána a feketére lakkozott padon is. Harsányan sütött az óriás aranypénz*, melegével emberek arcát simogatta. Az, idősebb utcákat szelte át, s pár köszönést, s bókot is mondtak a falubeliek. Magabiztosan lépkedett, néhol járdaszegélyeken, máshol az úton. El akarta feledni apja eltűnését, s a bizalmatlan szavakat. Fejét felkapta, táskája mélyébe nyúlt, előhúzta fehér mobilját. Anyjával régen beszélt, nem ápolnak fényes kapcsolatot, Diana sosem volt az anya-lány típusú, inkább apjával szerette az idejét tölteni. Bement a „kapcsolatok” menüre, s anyja nevére kattintott. El volt mélyedve, s nem vette észre, hogy az úton flangál. Egy fényt látott utoljára Dan, s utána minden elsötétült számára…

Pityegő, s tompa hangra nyitotta fel szemeit. Karjára pillantott, látta, hogy infúzióra van kötve. Kórteremben volt. Sok gondolat futott végig Diana fejében, s mi történt, és hol van. Fehér hálóingben feküdt mozdulatlanul a kényelmetlen rúgóból összeállított ágyban. Az ajtó kilincs csikorgott egyet, utána egy orvos somfordált Dan mellé. Egy cetli volt kezében, füle mögött egy tollal, s felcsendült hangja.

-          Kisasszony, hogy érzi magát? – Kérdezte fittyet hányva Diana érdekeire az orvos. Orrát felhúzta, s prüszkölt egyet.

-          Mi történt, orvos uram? – Mondta sokkosan a kétségbeesett lány, majd az orvos tekintetét kereste, de az már a tollhúzásokon járt a doktornak.

-          Hát- dörmögte- autóbalesetet szenvedett. A hozzá tartozói várják kint, ha érdekelné kisasszony.

-          Édesapám is?- Riadt fel Diana sápatag orcával, kipirosodott fülhegyekkel. A doktor úr erre csak a bal ajkának szélét húzta fel, és kisétált az ajtón.

Anyja várta a doktort, hogy beszéljen állapotáról, de ő csak merev mozdulattal intett Dianára.  Édesanyja sietősen lépkedett a kórterembe, s egy csókot hintett Dan hófehér homlokára.

-          Kislányom jól vagy? – Kérdezte szótagolva anyja, de a lány nem a kérdésekre akart válaszolni, hanem az Ő kérdésire választ adni.

-          Ki ütött el? – Mondta Diana, s szemét anyjára emelte. Ijedten tűrte el, arcába lógó fürtjét.

-          Nem tudják- szólalt fel- senki se látta. De most ne ezzel foglalkozz, hanem inkább feküdj vissza, hagylak aludni.