3. Rész- Egyedül

Dal

Érdeklődve húzta fel szemöldökét Diana, s a feladóját kereste. Csak annyi volt oda pötyögve „TITKOS FELADÓ”.  Markába nyomta fejét, ajkát sóhajtás hagyta el. Kíváncsi volt, hogy ki üzenhette, de mégis félt. Félt, a következményeitől, hogy baja eshet. Bánatosan szórta szét hamvait a bőr fotelen, s haját eltűrve nézte a plafont, min néhány kép, firka meredezett. A szobában, az a bizonyos „kínos”csönd honolt- a csöndet egy nesz zavarta meg. Dan lassan lépett ki az utcára, s észrevette a Hírlapot. Felemelte a földről, kezeibe nyomta, s tovább szemlélte. Nagy betűkkel oda volt írva: ELTŰNT. Csak akkor eszmélt fel, hogy az, aki eltűnt, a szeretett édesapja. Sokk közepette rogyott le a fűre, s kigördülő könnycseppek csúsztak végig orcáján. Nem tudta felfogni, azt, hogy mi folyik valóban körülötte.

Az utcán sétáló, boldog emberek nyugodtan haladtak el Diana mellett, fittyet hányva igényeire. Csak egy fiú állt a kapu elé, s oda kiáltott bizonytalanul.

-          Mi a baj? – kérdezte a fiú, majd oda somfordált Dan mellé. Átkarolta, mire a lány megölelte a fiút; csak egy dologra volt szüksége, s az a szeretet. Dianának egy ijedt hang csúszott ki ajkai rabjából:

-          Eltűnt. – Az ifjú is lerogyott mellé, s nem faggatta tovább, hisz tudta, hogy ilyen esetekben, ez csak rossz lehet számára - a fiú orvos volt.

Betessékelte a lányt házába, s leültette egy székre. A fiú, sietősen lépett a konyhába, ahol vizet engedett egy pohárba. Diana forró ujjai közé nyomta, mire ő máris kortyolgatni kezdte a folyadékot.

-          Wren vagyok – mutatkozott be Wren. Aranyos brit fiú volt, kócos barna haja, szemöldöke fölött lengett.

-          Diana- nyújtott kezdett Dan, mire a fiú mosolyra húzta szájának sarkát.

A szobába mentek be, majd mind ketten leültek a paplanos ágy sarkába. Wren nem bírta sokáig a csendet, ami a szobában honolt, s kérdőre vonta Diana fájdalmát.

-          Ki tűnt el pontosan? – Húzta fel szemöldökét a fiú. Diana fejét felemelte, s ajkait egy szóra késztette.

-          Apám. Az egyetlen ember, aki szeretett. Eltűnt. – Mondta Dan, s könnycseppjei szabad utat kaptak. Wren letörölte könny maradványait, s átölelte a lányt. Fájt neki is, hisz át tudta érezni, hogy mi folyik a lány testében most, s lelkében. Ő is elvesztette apját.

-          Tudom, hogy ez nem segít sokat, de talán. Én is elvesztettem apámat…- mondta az ifjú könnyekkel küszködve.

Diana érzelmesen emelte fel fejét, s tekintetét Wren-re szegezte. Szemeit rajta táncoltatta, s egyre közeledtek ajkaik egymáshoz. Végül, összeforrtak. Dan becsukta szemét, szintúgy, mint a fiú. Újra érezhette azt, hogy őt, valaki újra szereti. Szívből.