Bevezető- Avagy kis ízelítő

Diana Hein a lépcsőn kaptatva, barátnői mellé szegődve, nézte két gyönyör, zöldeskék szemeivel az elé magasló tájat. Kis házak, dimbek-dombok, s az összetartó kis falubeliek kuncogását lehetett hallani, látni. Smaragd zöld színű volt a fű, rendezett kis falucska. Diana, egy vérbeli városi lány volt, aki szerette a plázákat, s a különféle bizsu boltokat járni, koromfekete tűsarkú cipőjében- mindaddig, mikor apja száműzte házából, ide, ebbe a kicsi faluba, hisz túl sok adósságot halmozott fel lánya.
Diana eltűrte gesztenyeszínű barna haját szeméből, s tovább szemlélte a falut, ahol ezen túl lakni fog. Bőröndjét maga után húzva, a pongyászt a kezében szorítva, billeg a fehér aszfaltú házához. Megfontolt mozdulattal dobta le a friss járda szegélyére, ruháit s egyéb dolgát. Gucci táskájába nyúl bele, jó mélyre. A kulcsot keresi, ami arany színnel van festve. A púdert, s a pink szájfényét elkerülve, érzi a kulcs hideg külsejét, amit megragad. Felemeli, s beilleszti a zárba, majd a kulcs kattanó hanggal nyíl ki. A kis rekeszen betépelődve, ledobta pongyászát, bőröndjét a falra támasztotta. Maga mögött becsapta az ajtót, s a házat kezdte fürkészni. Leült a rózsa mintás, kis fotelébe, majd ezeket hajtogatta magában. „Hogyan kerülhettem ide, ebbe a jelentéktelen faluba?” Mikorra megunta a mormogást, felállt, s a konyhába sétált- csoszogva. Felnyújtózkodott a polcra, ahol egy olyan tálka helyezkedett el, amire ez felirat volt gépelve: TEA. Leemelte, majd kivett a szekrényből egy bögrét, amibe forró vizet engedett. Beledobta a tea apró tasakját, s kevergetni kezdte- ezt szokták alkalmazni az angolok, ha idegesek. Mikorra szétáramlott a zöld tea, kortyolgatni kezdte. Már most tudta, hogy az élete meg fog változni, s ettől félt eddigi életében.